Ez a srác érti! MOZINET. Nesztek. AZ EGÉSZ! Csak nektek. Macerás ügyek Megvallom, a Macerás ügyek című magyar filmre vegyes érzelmekkel ültem be, ami az előadas alatt sem változott, és végezetül ugyanezen vegyes érzelmekkel kellett távoznom. A film Hajdú Szabolcs keze nyomát "dicséri". A rendkívül ellentmondásos műalkotás majdnem annyi előnyt, mint hátrányt tud fölsorakoztatni. A negatív oldalon főleg a magyar alkotások típushibái szerepelnek, mint pl: a hangminőség a Kossuth rádió színvonalát idézi, a színészi alakítások szokás szerint csapnivalóak, a zene pedig kötelezőszerűen a szokványos művészfilmek alatt szóló nyávogás. Ám ezen típushibák mellett sajnos meg kell említsek néhány komoly problémát is. Miszerint a forgatókönyv nem képes visszaadni az amúgy egészen mélyenszántó történetet, a fiatal színészek borzalmasak, és sajnos néhol még mintha humort is akartak volna csiholni, de erre csak az egy-két idősebb néző kuncogásából jöttem rá. Ha mindez nem lenne elég, akkor ott egy mindent fölülmúlóan szar rendezés, ami nemcsak tehetségtelen, hanem teljesen eltájolt. Azzal próbál operálni, hogy a régi fekete-fehér filmek hangulatát idézve, egy-egy fejezet után "FADE OUT"-ol, és fekete háttér előtt kiírja, hogy tulajdonképpen mit is akar majd jelenteni a következő jelenetsor, mintha a néző nem értené meg magától is. Valamint az esztelen játék a kamerával, kb. mint az 5 éves, azt hiszi hogyha bizonyos jeleneteket lassítva-gyorsítva, kevesebb Frame/sec-el vesz fel, akkor attól művészien filmszerű lesz, mert az milyen "elvont". A hatás pont a fordítottja, egyáltalán nem filmszerű, a "kiírós blokkok", és a hirtelen "fekete-fehér fényképpé válás" pedig végképp kiirtják a film filmszerűségét. Mindazonáltal azért írhatunk valami pozitívat is. Az operatőr, Erdély Mátyás egészen kultúrált munkát tudott kiadni a kezei közül, valamint a beállítások, a ruhák, a látványtervezés tényleg művészi, ami a magyar filmek esetében meglehetősen ritka. A másik kellemes meglepetés a felvétel minősége, ez már bizony nem a 60-as évek színvonala. Aztán ott van egy egészen szép történet, ami nem szenved hiányt eredetiségben, habár eléggé kiszámítható. Továbbá nagyon szép képek vannak benne, és a karakterek alapötlete is egész jól kitalált. A másik előnye a hangulata. Ezt a tényezőt ugyan minden filmművészeti díjazáson kihagyják, de talán az egyik legjelentősebb díj lehetne. A színpaletta amit használ, a karakterek, a párbeszédek, a gondolatok egy sajátos életérzést árasztanak ami mindenképp értékelhető. Szépek továbbá a természeti képek, itt elsősorban a Fa motívumra gondolok, nagyon eltalált szép gondolat. Az esti tavon tükröződő fények, a színházi kosztümök, az esti város, a forró vize úszómedencék, ezek a film elsőszámú előnyei. A Macerás ügyek három külvárosi fiatalról szól, Imiről, Brigiről, és Tibiről. Imi lázadó természetű, önmagát nehezen viselő tinédzser, aki "új arcra" vágyik, és nem bízik saját föllépésében. Tibi, Imi legjobb barátja, aki nem tudja eldönteni, hogy homoszexuális-e vagy sem, és most, hogy Brigi belépett Tibi életébe, úgy érzi, kiszorítja őt barátja szeretetéből. Brigi pedig egy színészlány, akiért kettős versengés folyik, Zoli és Imi között, valamint Tibi mindannyijuk ellen. A film megpróbál valamiféle gyenge jellemfejlődést ábrázolni Tibi esetében, aki átlagemberből a szerelem hatására valami "macsóvá" alakul, de az ábrázolás a színészi teljesítmény hiányában lehetetlen. Kedvenc főhőseink természetesen a végzetes szerelem hullámvasútján száguldanak a szakadék felé, és a szörnyű vég nem is lehet kétséges. Ám mindez a kellően rosszul strukturált forgatókönyv miatt nem nagyon jön ki, és ez végül megöli az egészet. A színészek szerény képességei egész egyszerűen nem elegendőek ezekhez a karakterekhez, ilyen mélységű személyiségeket nem képesek a visszaadni. A zene és a jelenetek is csak nagyon ritkán találkozik, sőt, legtöbbször csak elrontja azt a kornyikálásával. Végezetül mit lehet mondani rá? Nem teljesen tehetségtelen alkotásról van szó, inkább amatőrről. Olyan szép gondolatok mellett, mint a főszereplő halála után, fa nő a hamvaiból mint egykori nagyapjáéból, és ha odafigyelünk, akkor meghallhatjuk a két fa beszélgetését, ezek mellé a sokhelyütt teljesen szánalmasra sikeredett párbeszédek és monológok, hát nem tudok rá mit mondani. Ha valaki tudja az előbbit, akkor nem tudom, miért kell elrontani az utóbbiakkal. Egyszerűen nem tudom jó szívvel ajánlani a művet semmilyen típusú közönségnek, izgalmas cselekmény hiányában sem a kikapcsolódni vágyóknak, a rosszul kivitelezett művészi megjelenítés miatt a gondolatokért moziba járóknak sem. Butalisk MÉGEGYSZER KÖSZÖNÖM BUTALISK.TANULSÁGOS.